Bejelentkezés / Regisztráció

Könyvek a témában

Családállítás könyv

(A könyvekből részleteket lehet olvasni lejebb, a képre kattintva)

Csaladallitas-gyogyito-valaosag      Csaladallitas-hivatas-hellinger       csaladallitas-peter-orban

csaladallitas-Hellinger-csaladfelíllitas      Családfelállítás_Wilfried_Nelles

 

 

A gyógyító valóság

(könyv részlet)

 

Az élet meghatározott rendek szerint fejlődik ki. Ezek a rendek valójában előre adottak, úgy mint a születés és a halál. Ezek a dolgok nem a mi elvárásaink, vagy kívánságaink szerint rendeződnek. Ezek alapminták, melyek megtartják, előreviszik az életet.
 
Az élő és az élettelen anyag formaként létezik, a formák pedig nem mások, mint a rend meghatározott mintái. Rend nélkül nincs forma, és nincs anyagi értelemben vett létezés sem. Minden forma, legyen az kő, növény, sejt vagy bármi más, belső renddel és külső határokkal bír. Ezektől az, ami, és ezek választják el és különböztetik meg más formáktól. A formák és a rendek azonban nem szilárdan rögzítettek. Változnak, és pontosan a változásban maradnak állandóak.
 
Ugyanígy az emberi létezés is ilyen rendezőelvek mentén alakul ki, és ugyanezek adják a határait is, minden szinten: a testi, a  lelki és szellemi szinten ugyanúgy, mint az emberek közötti, ugynevezett szociális síkon. Minden, ami van, egy meghatározott rend része és kifejeződése  egy fölérendelt rendnek.
 
Ezekkel a rendekkel először és a legtartósabban a családban találkozunk, hiszen nemcsak saját szüleink, hanem az egész család és a klán is eleve adott számunkra – ahogy senki nem tud kilépni a saját bőréből, ugyanúgy nem tud kilépni a családjából és annak történetéből sem. Aki ezzel megpróbálkozik, az elkerülhetetlenül hajótörést fog szenvedni. Olyan lesz, mint a gyökereitől megfosztott fa. Valójában sok mai ember – testi és lelki – szenvedésének ebben rejlik az oka.
 
 
 
 
 
 
Hogyan válik a munka hivatássá?
 
 
Csaladallitas-hivatas-hellinger
 
(könyv részlet)
 
 
Amikor a pályafutás tesz beteggé
Mónika
 
Mónika az ötvenes évei végét tapossa. Járás közben enyhén sánti-
kál a jobb lábára. Amikor kihívják, és a szemináriumvezető mellé
ül, a lábára mutatva azt mondja: „Ez a lábam fájni is szokott, de
igazán egyik orvos sem tudja, mi baja." A szemináriumvezető: „Mióta vagy így?" Mónka: „Három esztendeje."
A szemináriumvezető: „Mi történt három évvel ezelőtt?"
Mónika: „Akkor nyugdíjaztak akaratom ellenére korkedvezménnyel
mint osztályvezetőt... Nem sokkal ez után kezdődött."
szemináriumvezető: „Nincs pontos orvosi diagnózis?" Mónika: „Nincsen. Vannak, akik szerint reumatikus."
A szemináriumvezető elővesz két fehér sapkát, a padlóra teszi őket egy méterre egymástól, majd Mónikára pillant: „Légy szíves, válassz még egyvalakit, aki megszemélyesíti a tüneteidet."
Mónika egy hölgyet kér fel a csoportból erre a szerepre. A szemi­náriumvezető megkéri a tüneteket megszemélyesítő hölgyet, hogy nézze meg a két sapkát, és válassza közülük azt, amelyik vonzza. A tünetek megszemélyesítője: „A bal oldali." Közben tesz egy lépést a bal oldali sapka irányába.
A szemináriumvezető Mónikához: „A bal oldali sapka a szakmai válto­zásokat jelképezi, a jobb oldali az egyéb okokat. Most tehát válaszd ki a legfontosabb személyeket a munkahelyedről, és őket is állítsd oda!"
Erre Mónika beállít egy nőt az őt elbocsátó főnökasszony szerepébe, és még egyet, aki őt magát személyesíti meg. Továbbá közli a csoporttal, hogy tulajdonképpen neki kellett volna megkapnia a főnöki kinevezést, vagyis aki elbocsátotta, az voltaképpen a vetély­társa.
 
 
A családállítás tankönyve
 
 
csaladallitas-peter-orban
 
(könyv részlet)
 
A lelkiismeretet vezérlő első szükségszerűség szabályai így hangzanak:
Mindent meg kell tennem, hogy ne kerüljön veszélybe a saját odatartozásom. És:
Mindent meg kell tennem, hogy az, aki a lelkemhez tartozik, valóban odatartozhasson.
Ha van tehát olyan személy a rendszeremben, akiről tudom, hogy száműzetésbe kényszerült, akkor jól teszem, ha elkezdek gondolkodni rajta, hogy miként tudnám enyhíteni a lelkiismeret súlyos nyomását, amely a lelkemre nehezedik. Ez pedig csak­is akkor sikerülhet, ha megszüntetem az érintett száműzetését. Mégpedig kizárólag önmagam számára! Az utolsó mondattal azt szeretném hangsúlyozni, hogy ezt a mun­kát senki másért nem végezhetem el. (Tehát nem tehetek semmit azért, hogy a már halott apám kibéküljön az - ugyancsak halott - testvérével. Ugyanis ehhez nekem semmi közöm! De a saját lelkemben megadhatom ennek a nagybátyámnak az őt megillető helyet.)
A témához:
Az adás és az elfogadás egyensúlya
A Hellinger által megfogalmazott második pont közvetlen folytatása az elsőnek. Min­dig, amikor sor kerül egy ilyen, részletes vagy teljes kirekesztésre, azzal valakit vala­milyen hatás ér. (Azaz kap valamit, ami azelőtt nem volt az övé.) Ez leggyakrabban sérelem. Valaki például eltulajdonít vagy elvesz valaki mástól valamit, ami nem az övé, és amiért a másik nem kap cserébe semmit. Vagy valaki testi vagy lelki károsodást szenved, anélkül, hogy a tettes elnyerte volna a büntetését. Röviden: felborult az egyensúly. A lelkiismeret azonban (mindkét oldalon) gondoskodik arról, hogy meg­szűnjön az egyensúlytalanság, azaz helyreálljon az egyensúly. Tehát ki kell egyenlítőd­nie az adásnak és az elfogadásnak, egyszerűbben nem lehet helyreállítani ezt az egyen­súlyt. Itt is ugyanúgy működnek a dolgok, mint az üzleti életben. Az egyensúlyhiány azt jelenti, hogy valaki kölcsönt vett fel, és ezért egy másik embernek követelése van vele szemben.
A lelkiismeret őrzi ezt az egyensúlyt.
Ahhoz, hogy közelebbről megvizsgálhassuk azt a folyamatot, amely itt működik, úgy teszünk, mintha nagyítóüveg mögül figyelnénk az adás és az elfogadás most kialakuló témakörét. Először a felnőttek és a gyermekek kapcsolatára összpontosítunk, aztán a felnőttek egymás közötti kapcsolatára.
 
 
 
Gyökerek nélkül nem lehet repülni
 
 
csaladallitas-Hellinger-csaladfelíllitas
(könyv részlet)
 
 
A megszakadt közeledés
Nem minden, az életben felmerülő nehézség ered a származási
rendszerből. Bert Hellinger hatásosan kidolgozta a saját életünk­ből fakadó egyik fontos okot, a „megszakadt közeledést".
Minden gyerek érzi az őt anyjához és apjához kötő természe­tes vonzódást, amely segít megtalálni szeretetüket, védelmüket és a tőlük kapott védettséget. Ha a gyerek korán elszakad vagy erőteljes elutasításban, sérülésben van része, akkor ez a késztetés hirtelen és durván megszakad.
Például egy másfél éves gyerek három hónapra egy távo­li kórházba kerül, ahová a szülők csak ritkán tudnak ellátogat­ni. Ezt az elszakadást sokként éli meg a gyerek. A jövőben nem meri majd követni anyjával és apjával szembeni spontán impul­zusait. A természetes közeledés megszakadt. Továbbra is meg­van ugyan a szülők utáni erős vágy, de ez az érzés ilyenkor ma­gától szomorúsággá, fájdalommá, haraggá és frusztrációvá vá­lik. Aki gyerekként ilyen tapasztalatra tesz szert, az felnőttként sem mer teljesen és egészen szerelembe bocsátkozni partnerével. Még mindig a vágy és a hozzákapcsolódó negatív tapasztalat kö­zött hányódik. Sokszor tudattalanul viselkedésével provokálja ki az újabb elutasítást, amelyre titokban számít. Újra és újra felbuk­kan a szomorúság, a fájdalom, a harag és a frusztráció. Ezek vég nélkül ismételhetik magukat. Éveken át lehet a terápiás üléseken a párnákat püfölni anélkül, hogy bármi lényeges változna a dü­hön. Mert a harag csupán egy pótérzés: a tulajdonképpeni érzés az a kívánság, hogy közeledjünk a másikhoz.
A gyógyulást a gyermeki szükségletek beteljesülése hozza meg. Hellinger ilyen helyzetben leül a pácienssel szemben, és bensőleg visszavezeti abba az időbe, amikor az elszakadásnak ez a sokkszerű élménye megtörtént. Majd megkéri, hogy nyújtsa ki a kezét és mondja ki: „Kérem." Nagyon felkavaró látni, hogy mi* lyen nehéz ez az érintettnek: a fájdalom és a csalódottság olyan mélyen rejlenek. Csak ha valóban kimondják ezt a „kérem-et, akkor tudja a terapeuta az anya vagy az apa képviselőjeként…
 
 
 
Az életben nincs visszaút
 
 
(könyv részlet)
 
A szeretet mint megismerési út - A szív intelligenciája
 
A négyes szinten nem egy adott személy iránti szeretetről van szó
Sokkal inkább arról, hogy a gondolatok, érzések és cselekedetek
általában a szereteten és a bizalmon alapulnak. A szív megnyitásáról van szó, amely nemcsak egy szeretett személynek, hanem a teljes létezésnek szól. Arthur Zajonc, amerikai fizikus és tudatku­tató megismerési útként (Epistemolgy ofLove) beszél a szeretetről. Ebben Johann Wolfgang Goethére hivatkozik, akinek színtanáról és ismeretelméleti filozófiájáról doktori értekezését írta. Goethe azt mondta, hogy csak azt tudjuk valóban megérteni, amit szere­tünk. Csak az nyílik meg számunkra, és mutatja meg a maga való­ságát, amit szeretünk. Az emberek esetében ez bizonyosan így van. Csak az képes megnyílni, és bensőjét megmutatni, fiu szeretve érzi magát. Goethe azonban ennél többre gondolt: az egész természetre és létezésre. Maximák és Reflexiók című művében ezt írja: „Létezik egy gyengéd empíria, amely úgy alkotja meg a tulajdonképpeni elméletet, hogy belülről azonosul vizsgálata tárgyával".23 Gyengéd empíria milyen csodálatos fogalom! El tudják képzelni, ahogyan a tudós gyengéden kezeli vizsgálata tárgyát? És hogy „belülről azo­nosul" vele? Ez éppen annak a távolságtartásnak és objektivitásnak az ellentéte, amelyet az empirikus tudomány (hármas tudatszint) megkövetel.